Újdonságok             

 

Salkaházi Boldog Sára vértanú, szociális testvér emléknapja alkalmából a kolozsvári Szent Mihály-templomban május 12-én 5 órakor kezdődő megemlékező ünnepség keretében Valovics László festőművész bemutatja Salkaházi Boldog Sáráról készített portréját. A megemlékezésre és az azt 6 órakor követő szentmisére szeretettel várjuk Boldog Sára testvér tisztelőit és mindazokat, akik az ő közbenjárását szeretnének kérni a ma üldözött ártatlanokért, keresztényekért.

A Szociális Testvérek és a Katolikus Egyetemi Lelkészség idén október 8-án ismét megszervezi a Tisztasági imaestet  Kolozsváron. A szentmise és a témába vágó előadás után, fiatalok tanúságot tesznek a házasság előtti tisztaság és a házastársi hűség értékéről, valamint imádkoznak a kitartás és az újrakezdés ajándékáért.


Hírlevél 2014/2. >>


 

Fogadalomtétel a Szociális Testvérek Társaságában
A szociális testvérek legnagyobb közösségi ünnepe a pünkösd, hiszen alapítójuk, Slachta Margit a Szentléleknek ajánlotta a közösséget, melynek karizmája a Megszentelő Szeretet, vagyis a Szentlélek küldetésében való tevékenykedés. Szabályzatuk szerint olyan munkásokat kíván adni általuk Isten az egyháznak és a társadalomnak, akik a Szentlélekkel különleges kapcsolatban vannak, és ennélfogva képesek a világban dolgozva is megélni az állandó istenkeresést, gyakran feltűnés nélkül, akik a közéletben, a társadalmi élet és az egyházi/spirituális élet különféle területein egyaránt otthon tudnak lenni. Mernek úttörők lenni, és korszerű eszközökkel élve visznek Lelket a lélektelen világba, ahogyan ezt Slachta Margit hagyta rájuk lelki örökség gyanánt.
A pünkösd éppen ezért az elköteleződések és a jubileumok napja is ebben a közösségben. Az idén két fogadalomra került sor: Czimbalmos Emília és Székely Csilla először tett fogadalmat az evangéliumi tanácsokra és a karizma iránti hűségre, ami a Szociális Testvérek Társaságának negyedik fogadalma.
Az ünnepélyes szentmisét, melynek keretében a fogadalomtétel történt, Darvas-Kozma József esperes-plébános celebrálta pünkösd vasárnapjának délutánján a csíkszeredai Milleniumi templomban. A szentmise elején Farmati Anna, a szociális testvérek kerületi elöljárója köszöntötte a jelenlévőket, és méltatta az esemény jelentőségét. Darvas-Kozma József prédikációjában a pünkösd titkába vezette be a híveket, miközben utalt az Istennek adott élet szépségére, legyen az szerzetesség, papság vagy akár családi élet. Jelezte, hogy népünknek szüksége van elkötelezett emberekre, aki egészen Istennek adják az életüket, ezért imádkoznunk kell papi és szerzetesi hivatásokért, mert ha nem tesszük, ha nem kérjük, Isten nem fogja ránk erőszakolni őket…
A homília után következett a fogadalom szertartása, melyet a Veni creator himnusz ünnepélyes eléneklése vezetett be. A jelöltek, akik noviciátusukat is ebben a templomban kezdték, kezüket Krisztus keresztjére téve egyenként elmondták a fogadalmi imát, amellyel elkötelezték magukat arra, hogy az ima és a szeretet szellemében a szenvedés enyhítésére, Isten országának építésére törekszenek, majd az elöljáróval együtt az oltáron aláírták fogadalmukat tanúsító szövegüket.
A szentáldozás után a beiktatás szertartása következett: a fogadalmat tevők megkapták a szentmise keretében megáldott, Krisztus-jegyességet jelképező gyűrűt, valamint a társaság ismertető jelét, a Szentlélek-jelvényt és a Szabályzatot, majd a kerület tagjai békecsókkal köszöntötték őket, így jelezvén a két új tag befogadását.
Az immár ideiglenes fogadalmas testvérek az egy évre tett fogadalmat a juniorátus legkevesebb három éve alatt évente újítják, és majd az örök fogadalommal pecsételik meg döntésüket.
A mintegy két órás szép liturgia légköre egyszerre volt komoly és megható, ugyanakkor még a humort is megengedően családias, otthonos. Emlékezetes marad nem csak a fogadalmat tévők számára, hanem mindenkinek, akik részt vett ezen az ünnepen, és imádkoztak értük, és azért, hogy a megszentelt élet egyházközségeinkben a kegyelem soha ki nem apadó forrása lehessen.

Tóth Ármin, Vasárnap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Új fogadalmas testvéreink tanúságtétele hivatásukról:

Czimbalmos Emília:

„Mindannyian  arra vagyuk hivatva, hogy Istent szeressük és szolgáljuk. Mindenki másképpen válaszol erre a hívásra. Ha figyelünk élettörténetünkre, felfedezhetjük benne Isten ujjának vonásait. Ő szeretettel és végtelen türelemmel terelget, hívogat magához, olyan közelségbe, hogy a szívünkre tudjon beszélni. Ha engedjük Istent ilyen közel jönni magunkhoz, és mi is megtesszük a magunk lépéseit, akkor ő elmondja és feltárja, hogy mi az ő terve és akarata a mi életünkkel. Rajtunk áll, hogy válaszolunk-e a hívására. 

Amikor megértettem, mi Isten terve az életemmel: hogy a szerzetesi életre hív, igent mondtam neki, és attól kezdve már gyorsan pörögtek az események: ismerkedés a Társasággal, jelentkezési idő, a beköltözés majd a két éves noviciátus, amelynek első éve Budapesen, a második éve pedig Kolozsváron volt. Ez egy védett idő volt, a felkészülés, tanulás, tapasztalatszerzés ideje.

Társaságunk nagy ünnepe a pünkösd, és ezen a szép ünnepen van helye a fogadalomtételeknek és fogadalomújításoknak, így ez év pünkösd vasárnapján kerül sorra első fogadalomtételem, amit nagy izgalommal várok. A fölséges Isten ráteszi pecsétjét szívemre, lefoglal egészen magának, birtokába vesz.

Nagy öröm és hála van a szívemben az elmúlt időszakért, és hiszem, hogy az én szerető Istenem tovább vezet lépésről lépésre azon az úton, amelyre elhívott, hogy őt szerethessem és szolgálhassam embertársaimban.”

                                                                                              

Székely Csilla:

„Már lassan betelt az idő, amit az Úr az előkészítésemre szánt, és úgy látta jónak, hogy most van itt a kegyelem órája. Ez a pünkösd különleges lesz számomra, mert a Katolikus Anyaszentegyházunk előtt kimondhatom szívbeli elkötelezettségem szavait – egyelőre egy évre – Szabályzatunk alapján. Elköteleződöm Isteni Jegyesem, a názáreti Jézus Krisztus mellett, a Szociális Testvérek Társasága keretében.

Hosszú, kanyargós út vezetett el idáig, az Úr irgalmas szíve formált az én ütememben. Az Úr egyre nagyobb világosságot adott  az életutamat, hivatásomat tekintve, amíg felismertem, hogy sokkal boldogabb, szebb életre hív, mint amit én elterveztem volna a magam számára.

Megtapasztaltam gondviselő jóságát, irgalmas szeretetét, bőkezűségét és következetességét formálódásom során. Hálás szívvel tekintek vissza képzésem elmúlt két évére, amikor az Úr kivezetett a pusztába, és a szívemre beszélt.

Most elérkezettnek látta az időt, hogy továbbvezessen hivatásom útján egy mélyebb elkötelezettség, szeretet, szolgálat felé. Mindent „Őáltala, ővele és őbenne”  szeretnék tenni, hogy szerzetesi hivatásom maradandó gyümölcsöket teremjen mások és az én életemben, az Úristen dicsőségére"

                                         

                                                           


facebook

Szociális Testvérek Társasága, 400424 - Kolozsvár, Muncitorilor u. 28/25, Tel: 0364-110417

©Copyright 2010